Az elhízásról

Sajnos nagyon sok helytelenül tartott kisemlős elhízik. Ez általában nem csupán egyetlen tartási hiba következménye. Az elhízás egyik leggyakoribb kiváltója a kis, rosszul felszerelt, ingerszegény férőhely. Ezt súlyosbítja a társasan élő fajok (degu, tengerimalac) esetében a magány, hiszen elmarad a játék és a kergetőzés. Sajnos, olykor előfordul, hogy különféle nyalánkságokkal kínálják meg a kisemlősöket, ilyen például a csokoládé, az édes, cukros keksz és a sütemény. Nos, ezek többnyire valóságos mérgek számukra. A degu például nem hízik el tőlük, hanem elpusztul. Mivel a terráriumban élő kisemlősök hosszabb életűek, mint a természetben élő társaik, náluk előfordulhat egyszerű öregkori elhízás is, amely természetesen leginkább a lelassult mozgás következménye. A kisemlősöket éppen viszonylag gyors anyagcseréjük miatt nem lehet koplaltatni, ám étrendjük átformálásával (kevesebb olajos mag, több gyümölcs, zöldeledel), férőhelyük nagyobbra cserélésével, esetleg mókuskerék behelyezésével többnyire megszabadíthatók túlsúlyuktól. Az elhízás elkerülése érdekében fontos, hogy a magkeverék kellő arányban összeállított lisztes és olajos magvakból, tápokból álljon. Az állatkereskedésekben árusított dobozos eledelek többnyire ilyenek, ezért tartalmukhoz ne keverjünk egy kis plussz napraforgót vagy kendermagot, pusztán azért, mert azt nagyon szereti kedvencünk. Mindenképpen jó hatású, ha a fölösleges grammokat lemozogja az állat, ezért engedjük - persze felügyelet mellett - minél többször és minél hosszabb ideig szabadon a lakásban(figyelve rájuk).