A kisemlős otthona

A kisemlősök, legalábbis a leggyakrabban tartott, apró testű fajok ideális elhelyezési módja a terrárium. Kivételek talán csak a mókusok, a cukormókusok, netán a selyemmajmok, amelyek számára a tágas ketrec elengedhetetlen. De e fajok amúgy sem igazán kezdőknek valók, sőt, többségüknek a tartása kifejezetten macerás. A gyakran tartott kis testű, szőrös jószágoknak a legegyszerűbb és legolcsóbb egy használaton kívüli, tágas akváriumot átalakítani terráriummá. Az egyik oldallapot-vagy annak legalább a felét- cseréljük erős drótfonatra (nagyon erősre, hiszen a kisemlősök foga valóban acélos), és ha szükséges, hasonlóan erős anyaggal fedjük le a medencét. A terrárium elhelyezése, formája és nagysága elsősorban a benne tartandó állatka igényeitől, másodsorban a mi lehetőségeinktől függ. Az természetes, hogy más méretű medence kell egy törpehörcsögnek és megint más például egy hosszúfülű sünnek. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy túlságosan nagy terrárium nincs  -túlságosan kicsi azonban van. A kis testű fajoknak is szükségük van térre, hiszen ők is sokat mozognak a természetben. Gyakran egész éjszaka kóborolnak táplálék után, futkosnak a ragadozók és az agresszív fajtársak elől -egyszóval aktívan töltik az éjszakát. Ehhez képest egy kis terrárium valóban börtön számukra, ahol legfeljebb csak úgynevezett pótcselekvéseket tudnak végezni, futkosnak körbe-körbe vagy unos-untalan ugrálnak föl-le. Egy nagy méretű, jól berendezett terráriumban azonban láthatóan remekül elvannak, s természetesen mentálisan sem sérülnek. A terrárium arányait is a benne gondozandó állatok igényei szabják meg. A fákon és bokrokon kúszó-mászó állatkáknak természetesen faágakkal bőven ellátott, magas férőhelyre van szükségük. De a talajon élő, például a sivatagi fajoknál inkább az alapterület számít, s ez esetben a legjobb téglatest formájú terrárium. Az ugróegereknek pedig, amelyek gyakran kergetőzés, játszás közben szeretnek nagyokat ugrani, emellett még a magasság is fontos. A legjobb, ha a kisemlős-terrárium felülről gondozható, például a rácsos fedőlap felét használjuk ajtó gyanánt. Látszólag megfelelnek a hüllőknél jól bevált úgynevezett frontálüveges terráriumok is (ezek elölről elhúzható üvegűek), ám a kesemlősök számára ezek mégsem javallottak. A műanyag sínt, ha ezen csúszik az üveg, rekordidő alatt szétrágják, ha pedig erősebb anyagból, például alumíniumból vagy üvegből készül, akkor a sín és az üveg közé rekedt homok okoz galibát: az üveg elhúzásakor olyan erős és éles, karistolós zaj hallatszik, amelyet egy érzékeny fülű kisemlős nehezen tud "ép ésszel" elviselni. A terráriumot állítsuk hetven-kilencven centiméter magas állványra, és vegyük körül növényekkel, esetleg természetből származó tárgyakkal, kirándulási emlékekkel, szép ívű gyökérrel, ásványokkal. Az éjszakai életmódot folytató állatok terráriumát nem kell megvilágítani, ám a nappali életmódot folytató kisemlősöknek-például mókusoknak, deguknak-nem árt, ha némi mesterséges fényt is nyújtunk, ügyelve arra, hogy a terráriumban maradjanak félárnyékos, árnyékos részek is. A legtöbb kisemlős számára a szobahőmérséklet megfelelő, külön fűtésre nincs szükség. Még az agyforralóan meleg sivatagokban élő fajok is remekül elvannak húsz fok körüli hőmérsékleten. Mégpedig azon egyszerű ok miatt, hogy éjjel, amikor természetes élőhelyükön aktívak, még a homok és a kő birodalmában sem tombol a hőség. Hűvös és kevés fényű szobában legfeljebb a változékony mókusok és más trópusi fajok várnak némi hőfoknövelést. Mivel növényevő fajokat tartunk, a kisemlősök férőhelyét természetesen nem lehet növényesíteni, de a terrárium vagy ketrec mellett akár egy kis "minidzsungelt" is kialakíthatunk. A kisemlősök egy része-mint említettem-erős  ketrecben is tartható. Sőt, már gyártanak kifejezetten az aranyhörcsögöknek szánt, többemeletes ketrecet is. Ez általában megfelelő, ám nagyon drága, s egy szépen berendezett terrárium nemcsak sokkal esztétikusabb, hanem még az állat is jobban érzi magát benne. A ketrec előnye, hogy jellegnél fogva remekül szellőzik, de az esetleges megfázás veszélye itt sokszorta nagyobb, mint a hagyományos üvegterráriumban. A burunduk számára készített ketrec már csak azért is legyen minél nagyobb alapterületű, mert e faj a természetben a földön él, vagyis talajlakó. A szintén gyakran tartott délkelet-ázsiai változékony mókus fákon tanyázik, ezért az ő ketrecének magasnak kell lennie. E mókusféléknek olyan nagy hely kell, hogy a hagyományos méretű terrárium vagy ketrec nem megfelelő számukra, kis helyre begyömöszölni őket merő állatkínzás. Egy-egy mókusra legalább egy köbméternyi térfogatot kell számítani. Igen sok kisemlősfaj érzi jól magát-persze csak akkor, ha az időjárás ezt lehetővé teszi-a kertben. A tengerimalac jó időben tavasztól őszig igazi kerti állat lehet. A legjobb, ha készítünk számára egy jókora, alj nélküli ketrecet. S hogy miért alj nélkülit? Mert így közvetlenül a fűre helyezhetjük. S a pázsitfűfélék a tengerimalacok legkedvesebb csemegéi közé tartoznak. Jó, ha ráadásul hordozható is a ketrec, mert ha kedvencünk befejezte a "fűnyírást", egyszerűen csak új helyre, frissebb zöldbe helyezzük. Persze a ketrecből nem hiányozhat a védőházikó sem, ahová a tengerimalac az eső elől behúzódhat. Míg a kerti ketrec készítéséhez a nem különösebb romboló tengerimalacnak megfelel az egyszerű tyúkháló, addog a többi rágcsálónak erősebb, rágásbiztos hálóra van szüksége. S többségüknek, bizony, a fakeret sem megfelelő. Emellett ügyeljünk arra is, hogy a rácsközökön még a legkisebb kölykök se tudjanak átbújni. A talajon élő fajok, mint amilyen a degu vagy a csincsilla, a földbe kell süllyesztenünk az aljzathálót. Az egyszerű megoldás, hiszen nem tudják kiásni magukat, mégis kedvükre áskálhatnak. No és a talaj az esővizet is beissza.  A betonaljzat kevésbé megfelelő, mivel rideg, hideg, és hiába van vízelvezetés, kisebb tócsák azért kialakulhatnak rajta. A kerti ketrec berendezésekor is törekedjünk a természetességre. Tegyünk minél több tuskót, faágat, gyökeret bele. Persze csak annyit, hogy állataink mozgását ezzel ne akadályozzuk. Természetesen valamennyi kertben tartott állatkának szüksége van jól szigetelt, megfelelő méretű odúra és búvóhelyre. Mielőtt kivinnénk kedvenceinket a kertbe, tájékozódjunk, melyik faj milyen hőmérsékleten érzi jól magát, aza meddig tartható a szabad ég alatt. A ketrecnek természetesen macska-, görény-, patkány-, nyest- és ragadozómadár-biztosnak kell lennie. Az egészen kis tesű, ezért kényesebb rágcsálóknak, például az aranyhörcsögnek természetesen nem készíthető kerti kifutó. Számukra  a szobában kell megteremteni az optimális feltételeket. Ám az aranyhörcsög is örül, ha időnként-persze felügyelet mellett-szaladgálhat, áshat a kertben. Az igen aprócska rágcsálók (például törpehörcsögök) tartására és főleg tenyésztésére a műanyagból készült, higiénikus, nagyméretű zoobox is megfelel. Ezt azonban nem lehet ezstétikusan berendezni. A szabványos, tenyészetekben is használt egér-, illetve patkányláda pedig csak szükségmegoldásként, néhány háziasított faj tenyésztésére használható.