Hogyan fogjuk meg őket?

Szállításukhoz, vizsgálatukhoz, és esetleg kezelésükhöz elkerülhetetlen az állatok megfogása.Törekedjünk a kíméletességre és vigyázzunk saját épségünkre is, hiszen a mókusnak vagy a degunak tekintélyes metszőfogai és karmai vannak. A sün pedig védekezően begömbölyödve tűpárnává formálódik. Ezen állatok megfogásakor használjunk bőrkesztyűt vagy munkás védőkesztyűt, és igyekezzünk az állatot a nyakánál és mellkasánál úgy rögzíteni, hogy a fej forgatása és így a harapása lehetetlenné váljék. A terjedelmes helyen, nagy ketrecben tartott állatot tereljük be előbb az odújába, és ott csípjük nyakon, vagy pedig ezt megelőzően borítsuk le egy kendővel vagy törülközővel. Legyünk gyorsak és határozottak, de csak a szükséges mértékben szorítsuk meg őket. A megfogás rövid ideig tartson, mert az állat kiszabadulásra irányuló erőfeszítése egy légszomjjal küszködő, tüdőgyulladásban szenvedő egyedre végzetes lehet. Soha ne ragadjuk meg a mókusok, pelék, deguk szép bozontos farkát, mert a farkukat borító puha bőr hamar elszakad és a kezünkben marad, a fürge állat pedig megskalpolt farokkal eliramlik. Egyesek szerint ez egy védekezési lehetőség a ragadozók ellen. Mindenesetre szomorú látvány a csupasz farkú jószág, és nem marad más hátra, mint a kopasz csonk amputálása. Az éles fogú egeret és patkányt viszont bátran megragadhatjuk farkánál fogva, és mialatt az állat kapaszkodik, a másik kezünkkel a tarkó tájéki bőrt úgy fogjuk ráncba, hogy a fej és a nyak mozgása lehetetlenné váljon. Az aranyhörcsögöt is a tarkótájéki bőr ráncbaemelésével és rögzítésével tudjuk vizsgálatra alkalmas állapotba hozni, ügyelve arra, hogy a bőrük rugalmas, nyúlik, és lehetőségük nyílik a visszaharapásra. A jámbor tengerimalacnak egyszerűen átmarkoljuk a nyakát és a mellkasát.